Hírek

„Célfotó” döntött a Bükkben!
A Top Maraton Sorozat harmadik állomásán, a Bükk Maratonon újabb dobogós helyezések születtek.
Plájer Lajos a rövid távon a Master4-esek között szerzett ezüstöt, Schmidel Regina pedig az elit U19-eseknél nem talált legyőzőre.
Dániel Hattyár a Duna Maraton után ismét sprintbefutóval döntötte el a versenyt, beszámolóját itt olvashatjátok:
Szombaton délután érkeztünk meg Felsőtárkányba, ahol egyből elővettem a bicajt egy gyors átmozgatás céljából. Valamivel hat után sikerült elindulnom, tehát sok időm nem volt, de annyira belejöttem, hogy végigjártam a pálya második szakaszát. Nagyon jól haladt, jól estek a
felfelék, élveztem a lefeléket. Motiváltan, tele versenykedvvel gurultam be a a felsőtárkányi Bükk-Makk pizzériába feltölteni a glikogén raktárakat, ahol a többiek a sörüket kortyolgatva vártak rám. A pizzát elfogyasztva felindultunk Pénzpatakra, ahol sikerült keveset, de annál jobbat aludnom. Hihetetlen csend, nyugalom és jó levegő van odafent, biztos hozzájárul a jó teljesítményhez.
Vasárnap a reggeli után leindultunk a versenyközpontba. Rutinszerű készülődés, rajtszámfelrakás, majd egy gyors és rövid bemelegítés. Hamar eljött a beszólítás, majd a 9:10-es, viszonylag korai rajt.
A lassú rajtot követően törekedtem a kategóriámban versenyzőket szem előtt tartva haladni. Ezenkívül nem volt különösebb tervem, általában intuitív alapon szoktam versenyezni. Ahogy haladtunk egyre beljebb és feljebb a Bükkben, kezdtem egyre jobban érezni magamat, így gondoltam amíg lehet, addig megyek az elejével. A Bükk-fennsíkon már azon kaptam magamat, hogy a maréknyi elit versenyzőn kívül rajtam kívül még egy Master1-es versenyző, azaz Bogár Gabi van a bolyban. Haladni ez elejével plusz motivációt adott, na meg persze komoly előnyt is, mert a fennsíkon jól tudott jönni itt-ott a szélárnyék.
Néhol nem volt könnyű az elejével maradni, de tudtam, hogy csak így tudok egyre távolabb kerülni a leszakadó riválisoktól. Végül olyan jól sikerült az első kör (~45 km), hogy abszolút második helyen haladtam át az időmérő kapun. A második ”kis” kört megkezdve aztán elkezdett szétszakadni társaság az Ördögoldalt helyettesítő brutális meredekségű emelkedőn. Korábban
már említettem, hogy szeretem az extrém emelkedőket, de ez most engem is leszállásra kényszerített, illetve egyszerűen gyorsabbnak éreztem tolva abszolválni az emelkedőt. Bogár Gabit, Master1-es, hű ellenfelemet sikerült ezen a szakaszon leszakítanom, de az ezt követő síkabb részen felzárkózott, én pedig elkövettem az első hibámat, azaz egy sávváltásnál kicsúszott az első kerekem és talaj mintavételezésre kényszerültem. Szerencsére se nekem, se a bicajnak nem esett baja, viszont nagyon értékes másodperceket vesztettem, aminek
ledolgozása plusz energiát igényelt az amúgy is kiélezett versenyben. Viszonylag hamar vissza tudtam zárkózni, és innentől már végig ketten haladtunk. Nem éreztem magam fáradtnak, élveztem a versenyt, jól jött a szombati pályabejárás, így magabiztosabban tudtam a lefeléken haladni egészen addig amíg nem értük be a középtávon indulókat. Meglehetősen nagy volt a sebességkülönbség köztük és köztünk, a ráadásul gyakran konvojban haladtak, így az előzés a technikás lefeléken még nehézkesebb volt. Talán ezek a szakaszok voltak a legnehezebbek.
Gábor néhol nagyon a limiten száguldott lefele, beelőzve egy egész sort, nem éppen a legmegfelelőbb íven és, ha egy ilyen grupetto mögé beszorulok, akkor a végeredmény borítékolható. Nem így történt. Az utolsó egynyomos lefeléhez érkezve egészen ”kitisztult a pálya”, rajtam pedig elhatalmasodott egyfajta flow-élmény, mintha nem is egy versenyen tekernék, hanem éppen az egyik kedvenc trail-emen. Persze Felsőtárkányba leszáguldva egyben a valóságba is visszatértem, és konstatáltam, hogy ez a Bükk Maraton, és perceken belül vége, a végeredmény pedig meglehetősen képlékeny, tehát valamit cselekedni kéne. Nem variáltam túl, beálltam a nyugis városnéző, akarom mondani falunéző tempómra, és bízva a sprintképességemben haladtam a cél felé. Az utolsó füves egyenes olyan széles volt, mint egy autóút, viszont csak egy keskeny kb. 30 cm széles sávban volt a fű kijárva (pontosabban kitekerve), ahol jóval gyorsabban lehetett haladni. Én kibéreltem magamnak ezt a sávot, és innentől már ”csak” figyelnem kellett ellenfelemre, hogy mikor indítja a sprintet. Nem volt sok választása, vagy begurul mögöttem másodikként, vagy megpróbál beelőzni a jóval nagyobb ellenállású talajon. Az előbbit választotta, én pedig pár izmosabb pedálba rúgással reagáltam ezt le, 4 ezredmásodperccel (?) előbb átlökve magamat és a Focus-t a célvonalon.
Schmidel Regina:
Középtávon indultam, ahol 57 km és 1800m szint várt ránk. Az első emelkedőn próbáltam elmenni az elit nőkkel, de később saját tempóra váltottam, ez a pálya még ismeretlen volt számomra. Mindenképpen szerettem volna behúzni ezt a győzelmet, az XCO OB. után még jó erőben éreztem magam.
Az első mászás után egy lendületesebb rész jött, ahol a frissítőpont is következett (volna), de lejtőn, kanyarban nem igazán lehetett semmit felvenni, megállni pedig nem akartam. Egy köves lefelében aztán egy defekt mégis megállásra kényszerített. Sietnem kellett, mert a táv 2/3-a még hátra volt. Csapattársam Gábor Bartokos segítségével sikerült megoldanunk a problémát, így ismét nagyobb tempóra kapcsolva falhattam a kilométereket. A technika a továbbiakban már velem volt, így relatív izgalommentesen sikerült behúzni a győzelmet ezen a számomra nem túl inger gazdag pályán.
Tamas Klebercz, Szigethi Zoltán, RADWELT MichiKnopf, velocipel.hu, Focus-kerékpárbolt - prémium kerékpárok elérhető áron, Sempermed Termelési és Kereskedelmi Kft., Foton kft.
... a képekért köszönet Attila Máhr, Focus Team Hungary

Éremeső az Országos Bajnokságon!
Július 27-én Csömörön rendezték a hegyikerékpárosok Olimpiai Cross Országos Bajnokságát, ahol két kategóriában is sikerült bajnoki címet szereznünk, mindemellett három második- és egy harmadik helyezés is klubunk éremgyűjteményét gazdagította. Az időjárás nem könnyítette meg a versenyzők dolgát, a két napig tartó esőzés néhány szakaszon járhatatlanná tette a pályát, a nagy sár pedig a technikát sem kímélve sokaknak keresztülhúzta a számítását.
A legfiatalabb fiúknál (U9) Horváth Bence első, míg a lányoknál Motován Dóra második lett. U11-ben Kádár Eszter-, U13-ban Fekete Zsófia egyaránt ezüstérmet szereztek. Master1-ben Hattyár Dánielnek legnagyobb csatáját a sárral vívta, három kör küzdelem után a harmadik helyet szerezte meg, a nők elit U19-es kategóriájában Schmidel Regina első bajnoki címét ünnepelhette.
Csapatunk az augusztus 28-i Maraton Országos Bajnokságon is több kategóriában éremesélyesként vesz részt.
Tamas Klebercz Szigethi Zoltán RADWELT MichiKnopf velocipel.hu Focus-kerékpárbolt - prémium kerékpárok elérhető áron Foton kft. Sempermed Termelési és Kereskedelmi Kft.
...a képekért köszönet Attila Máhr és Bak Ferenc

Győzelem sprintbefutóval a Duna Maratonon!
Hattyár Dániel a Focus Team Hungary versenyzője fantasztikus győzelmet aratott a Duna Maraton 89 km-es hosszú távján master kategóriában.
Beszámolóját itt olvashatjátok:
A szombatról vasárnapra virradó éjszaka időjárása kellemes, 20 fok körülire vitte le a hőmérsékletet illetve a pályának is jót tett egy kis csapadék. A versenyre szuperpihenten érkeztem, a szombati napot pihenéssel egybekötött wellnessel töltöttem, kivétel amikor átmozgató jelleggel feltekertem a Vaskapuhoz lecsekkolni a pálya arra futó részeit meg persze a bicajt is finomhangolni. Ez olyan jól sikerült, hogy a Fox villát sikrült maximum csillapításra állítani, amit onnantól kezdve nem sikerült visszaállítani, de így legalább rájöttem, hogy nem is olyan rossz túlcsillapított villával lejtőzni.
Na szóval a verseny. Master1-ben negyedikként szólítottak be, így ott voltam az elején a rajtnál, nem kellett ezen sem stresszelni. Pontban 10-kor elrajtoltunk, az aszfaltos mászáson végig egyben volt a középtáv és a hosszútáv eleje, majd terepre érve fokozatosan szakadozott szét a társaság. Az elejéről leszakadva Zsivity Zoránnal haladtunk, majd felzárkózott hozzánk Zóka-Ujhelyi Zoli, Naszódi Zsolti, a középtávos Gérnyi Balázs és Földi Bence. Balázs az agyik lefelén, menet közben, pont előttem kezdte el levenni a pulzusmérő övét, aminek éreztem, hogy nem lesz jó vége. Kezdtem volna lemaradni, amikor egy jó nagyot zakózott, én meg egszerűen átrongyoltam a bicaján / első kerekén, de megúsztam esés nélkül. Hamar összeszedte magát és visszaért ránk, elnézést kért amiért előttem firkázott, de légszomja volt az övtől. A lényeg, hogy mindketten megúsztuk különösebb probléma nélkül, ő egy nyolcassal lett gazdagabb. A lejtőt követő síkabb részen beértük az elejéről leszakadó Bogár Gabit, így vele kiegészülve álltunk neki a következő hosszabb mászásna. Az azt követő lejtőnek, aminek az aljában Zorán ledefektelt. Innentől már csak a Dobogókőre vezető sípályás mászás járt a fejemben, éreztem, hogy ott jót tudok menni. Egyszerűen vágytam arra az emelkedőre, szeretem a brutális, minél meredekebb, szinte kitekerhetetlen mászásokat. Sikerült is eltávoldnom az időközben Zóka-Ujhelyi Zolira és Bogár Gabira fogyatkozó triónktól, majd az mászás elején az időközben meglépő középtávos Földi Bencét is elkerültem. Így Dobogókőre egész jó kis előnnyel értem fel, ahol fergeteges szurkolás közepette megtöltettem a kulacsomat és nekivágtam a pálya egyik legtechnikásabb lefeléjének, ami szintén kedvemre való volt. Az aszfaltra kiérve nem akartam meglépni Zolitól és Gabitól, lévén hogy még csak a táv ~1/3-át tudhattam magam mögött, így legalább tudtam egy keveset pihenni, amíg felértek rám. Hármasban haladtunk egészen a Pilisszentkeresztre vezető sziklás-köves-faágas-saras-meredek lefeléig, ahol Zoli leszakadt rólunk. A lejtőzést követően elkezdtük a második Dobogókő elfogyasztást ebéd gyanánt, ami egy nagyon köves, nagyon meredek emelkedővel indít, ami már mondanom sem kell, hogy igencsak fogamra való. Sikerült is Gabitól eltávolodnom, de a defektből felérő Szalay Peti felhúzta rám, így Dobogókőre már szinte együtt értünk. Innen Peti vezetett, elég komoly tempóban, mi meg szépen beálltunk mögé. Együtt kezdtük meg terepen az ereszkedést, ahol az időközben beért középtávosok nem könnyítették meg a dolgunkat. Az ezt követő hosszab-rövidebb emelkedőket Peti elég keményen megrakta, egy darabig tartottam vele, aztán leakadtam, Gabi meg rólam. Kiértem a szántóföld melleti részekre, ahol Gabi ismételten felért rám. Innentől tulajdonképpen együtt haladtunk, már nem akartam akciózni, Vaskapu frissítőponthoz vezető emelkedőn csak minimális ritmusváltásokat eszközöltem, amiből láttam, hogy fogytán az ereje. Ezután még egy támadással bepróbálkoztam, eredménytelenül. Ezen a ponton körvonalazódott, hogy ez sprintben fog eldölni, de nem bántam, mert pont megjött a kedvem egy jó kis sprinthez, meg erőt is éreztem magamban hozzá. Szóval az Esztergomba tartó lefelén már nem igyekeztem. Egyrészt nem akartam kockáztatni a sodrós dózerutakon, illetve itt már szép számban kerülgetni kellett a középtávos indulókat. Esztergomba beérve alapvetően nyugis, "városnézős" tempóban hala haladtunk, ahol egyszercsak Gabi támadott, amit könnyen lereagáltam. Innentől egy kisebb emelkedő a bazilika alatt, egy lépcsősor, majd a Dunapartról be a célterületre, ahol már csak a megfelő íveket kellett használnom, illetve a vége előtt ~30-40 méterrel nyomni egy kövér sprintet. Bejött Összességében nagyon jó kis verseny volt, remek pálya, kellemes időjárás, és nem utolsó sorban kiváló ellenfelek. Túlzás nélkül állítom, hogy minden
méterét élveztem (najó, a szántóföld melleti részek a vége felé nem a kedvenceim), és végre tényleg nem jött közbe semmi, kibicajozhattam magam!
Tamas Klebercz Szigethi Zoltán RADWELT MichiKnopf velocipel.hu Focus-kerékpárbolt - prémium kerékpárok elérhető áron Foton kft.

Sziasztok!
A ősz első fele főképpen az ultratávú versenyek körül zajlott. A 10H-s versenyen Kakas Laci szólóban nyert, az abszolút versenyt pedig csapattársunk, Süle Robi nyerte Hattyár Danival kiegészülve.
A 24H-s velencei versenyen Kakas Laci ismét nem talált legyőzőre, ill. Dávid Tamás Budai Lászlóval duóban nyert.
A beszámolókat olvassátok el a www.mtbsopron.hu-n!
Üdv:
Focus Team Hungary